Elgémberedett ujjaid közül kifordul az ecset.
Reszketeg vonalaid absztrakciói közt
zavaros álmaid értelmét hiába keresed.
Tán egy új, más festette vászon előtt
megtalálod azt a választ, mit alkotni félsz,
mert bárhogy is fogsz neki, elvész a tartalom.
Valami groteszk látomássá torzul az egész,
s még a szépséges táj is merő borzalom.
Miért alkotsz mégis, mi hajt tovább?
Hogy újabb színekkel csúfítod a képet,
mely így elpusztítja saját magát,
s meddő tartalmát már Te sem érted.
Ragadj hát kést, s kaszabold teremtményed,
zúzd szét rettentő arcát, nyomd el sikolyát,
mely ott ég agyadban! Már szinte érzed,
ahogy maga alá temet ez a festett világ.
0 Megjegyzések