Nyikos Tibor: Rendet vágok

Vándorként bolyongok, s nézem a tájat
Az ősi sziket a lelkem most bejárja
Ki helyére tudja az egészet tenni
Mert magyar szívével tud még érezni

Én ismerem e tájnak minden szegletét
Itt őseim húzták az életnek szekerét
Itt jutott kenyér mindig az asztalra
Itt jó sora volt mindig a dolgos magyarnak

Fáradt lábam most újra a sziket tapossa
Úgy vágyja, hogy ragadjon rá az útnak pora
Kérges kezemmel a kaszámért nyúlok
És rendet vágok a magyar ugaron

Rendet vágunk, mert sok lett a gaz
És felszántjuk mi újra az ősi ugart
Magyar kenyeret rakunk az asztalra
S magyarként élünk a saját hazánkba!