Radics Rudolf: Hűség

Úgy szeretnék madár lenni,
a világon körbe menni,
látni mindent, szállni, szállni,
minden szépet körbejárni.

Megismerni országokat,
földrészeket, városokat –
Embereket közelebb hívni,
minden tudást magamba szívni.

Sokat látnék és tanulnék,
de Hazámba visszatérnék.
Kincseimet hazavinném,
Városomnak teríteném

lába elé, hogy gazdagodjon,
engem örömmel fogadjon.
Tornaljának, hol teremtem,
ahol lassan cseperedtem,

hol születtem, nevelkedtem,
emberségben, szeretetben.
Édesanyám itt ringatott,
tanítóm is itt oktatott.

Hívogatna erdők tölgye,
végig mind a Sajó-völgye.
Intene a templom tornya,
mintha én lennék a gondja…

Nem tudnám én elfeledni,
soha-soha elengedni
azt a sok szépet és jót,
mit az én Városom adott.

Tornalja, ha el is szállnék,
Hozzád mindig visszajárnék.
Itt születtem, ide térnék,
Hű gyermekként megpihennék.