csetlő-botló fényözön
nyújtózik a térkövön
s még mélán int a roskadt
kóbor villamosnak
amíg még a csendes utca álmát
súgják halkan egymásnak a járdák
a gyárból fűrészpor-csillagok menetelnek haza
s nézi őket ingatag az éj álboltozata
ébred a város s félénk reménnyel teli
de valaki még visszaalszik így jó hát neki
sikít a metró viszi az életet is halkan
a léptek seregétől hangos cukorillatban
0 Megjegyzések