Ma mesélt az erdő valami szépet
Valami titkost és nagyon mélyet
Megnyílt most nekem minden szépével
És én beleolvadtam az egész testemmel
Mesélt az erdő a legszebbik ágáról
Mit letört a vihar, mit úgy féltett, s ápolt
De mesélt a jövőről és minden álmáról
Mesélt egy tölgyről, a legszebbik fájáról
Csodás volt az erdő, hogy rásütött a nap
Ezer színében pompáztak a gallyak
Zöld és borostyán csillogott a fényben
Muzsikált nékem, a lelkemnek mélyében
Meg ajándékozott az Isten minden szépével
Hogy láthatom az erdőt a napnak fényében
Legszebbik kertjét a magyar tájaknak
És megoszthatom véled, mert téged is csodállak
2011. Szeptember havában. 10.-én
0 Megjegyzések