Szavakba foglalt gazdagságom,
valakinek majd meghálálom,
Sok-kevés tudásom összeseprem,
Nem vagyok szomorú ha nem kell nevetnem.
Csak vigyorgok miközben más csak vicsorog,
szerencsém van, hogy odakinn nem csorog...
Csak pötyögök, mimelek, sorokat gyűjtök,
beszélek hangtalan bár némaságom nyűgös.
Leirom, kimondom, suttogok hasztalan,
Mások elé teszem mert szellemem hontalan.
Győzön a jobb, ám én kétbalkezes vagyok,
Hallgatnak a némák,s megérintnek a vakok.
Pást vagy porond:mindegy, bohócsipkám zörög,
Angyalsereg űldöz mint sekrestyés ördögöt.
Szórok áldást-átkot mint magvető a magot,
És ha el kell mennem: hagyok csapot-papot!
0 Megjegyzések