Ott valahol, túl a szemhéjakon,
A feketeség fényében, szárnyal a szabadság.
Ott a ahol a fájdalom is szép, még ha sírnak is.
Hideg, hideg mert halott,
Szabadon mászkálok más lelkek birodalmában.
Ott valahol túl a szemhéjakon,
A végtelen mocsarában úszok, messze.
Messze örökre, messze el innen.
Keress meg, keress meg kérlek engem!
Éjszakánként ágyad szélén ülök.
Sírok, mert látlak téged, ahogy futsz az ég fonalán.
Nem ülsz mellém. hívsz, de én lezuhanok.
Ott valahol túl a szemek belsején,
Mikor Fényként hatol be a feketeség,
Láncok újra kezemen feszülnek.
Nem szökhetsz meg! Sírok, megint itt vagyok.
0 Megjegyzések