Az égbolton madarak húznak el, messzire repülnek,
Én is útra kelek elbúcsúzom kedves szülőföldem,
Ha elmegyek, elviszem magammal az erdélyi tájat,
A hegyeket, réteket s a magas, karcsú fenyőfákat,
A folyókat, melyek a hegyeknek vizét gyűjtik össze,
A forrástól indulnak, a cél felé sebesen törtetve,
Majd eljárok csodálni hegyeket, völgyeket s a tájat,
S megnézem tavasszal a nyiladozó gyümölcsfákat,
Ha kimegyek, megmászom a hegynek legmagasabb csúcsát,
Végignézek a szülőföldön ameddig a szem ellát,
És teleszívom a tüdőm hazai friss levegővel,
Megköszönöm a sorsnak, hogy Erdély lett a szülőföldem.
0 Megjegyzések