Kiálts rám!
Hisz nem vagyok önmagam!
Zökkents ki ebből,
Ne legyek ismét boldogtalan.
Kiálts rám!
Ne vágyjak arra, mit nem lehet,
Hazug, lopott percektől
Ne várjak sírig tartó szeretetet!
Kiálts rám,
Hogyha elkap az őrület!
Kezem illúziók felé nyújtva
Ne érintsek cukros fellegeket!
Kiálts rám,
Hisz vágyom az újult holnapot!
Ne ragadjanak magukkal
A gyötrő, hamis szavú tegnapok.
Kiálts rám!
Meghitt hangod talán elér,
S a sötétben, hol szemem béna-vak,
Egy fényt adó lámpással felér.
Kiálts rám!
Szédülve bár, de ébredjek föl!
És ne térjek többé oda vissza,
Mert az álomvilág összetör...
(2011. január 27.)
0 Megjegyzések