G. Orosz Piroska: Ölelésedre vágyom

Elbújt a nap a hegy mögé,

A tér már a néma holdfényé.

Hideg lehelete az esti tájnak,

Dércseppjétől kővé válnak.

Arcomra kiül a magány csendje,

Belebámulok a nagy semmibe.

Testem didereg,annyira fázom,

Karjaid ölelésére vágyom.

Egy bűnösgondolat 

Támadt fejembe,

Rátennéd kezed gömbölyű keblemre.

Vonalaimat végig simítanád,

Feloldódna a test utáni vágy.

Egekig emelnél forró csókjaiddal,

Csendben ölelkeznék,

Néma mámorommal.