Horváth Csaba: Lebegnek a márvány tornyok

Lebegnek a márvány tornyok,

Alakjuk halvány árnyék,

Fehér falukon bolyongok

Fent, lent, akárha szállnék.

Itt - ott kopott ablak, komor,

Belepte száz fakó év,

Romlott az ócska, vén szobor

Kardjára hullt mohos lég.

Szilánkok marta szobákban

Kábán dús füst kerülget,

Harang zúg, a dobhártyámban

Halottak vére lüktet.

Ez lelkem s minden, mint fekély,

Ha, bár arcán nem őrzi,

Egy elvadult Dorian Gray

Lelkét továbbörökli.