Az ikrek csak nézték, ahogy feküdtem a földön.
Kezükben tartották életem fonalát.
Szél fújt a semmiből a semmi felé.
A föld hideg volt és nyirkos.
Én csak feküdtem ott, lábaim a végtelenbe nyúltak.
Majdnem csend volt, valaki szíve vert hangosan.
A fonál elfogyott a dobogás elhalkult.
Az ikrek fölém hajoltak, az egyik feketében a másik fehérben.
A szél sem fújt már.
Az ikrek csak nézték, ahogy feküdt a test a földön.
0 Megjegyzések