Szuhanics Albert: Minden ember boldogságra vágyik

Minden ember boldogságra vágyik, 

ne hidd, hogy a király boldogabb, 

mint a gyermek, aki porban játszik, 

s ott szövöget könnyű álmokat. 

A boldogság lakhat kis szobában, 

aki tudós, lehet önfeledt. 

Míg dolgozik, elmerülten kutat, 

nem érzi a múló perceket. 

Ki a drága műkincseket gyűjti, 

örül neki, mint egy kisgyerek, 

Ám ha kapsz egy szál virágot néha, 

boldogabb te nálad nem lehet! 

A természet lágy ölén pihenhetsz, 

vagy hajózol tágas tengeren, 

Már tiéd a boldogság érzése, 

olyan lesz az, mint egy szerelem. 

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy! 

A baj, a gond nem nyomja válladat. 

Te benned a boldogság örök lesz, 

nem ural sok fájó gondolat! 

Minden ember boldogságra vágyik, 

nem látja, hogy itt van, benne él. 

Szabad legyél, boldog, önfeledt, 

s a boldogság tehozzád elér!