Néha átrepül az égen, s hogy honnan hová, nem tudom máig.
Rengetegből jön, hogy felkeresse alig más rengeteg fáit.
Kérdezném őt, hol van fészke. Ily ritka hírmondót hol látni még?
De fekete tolla titkát őrzi, mint óvó sötétje az éjt.
De rejtett léte nem beszédes, mint dörgedelemjével az ég.
Bujdosó madár, de büszkén bújhat meg szép fekete gólyaként.
Titkot őriz a madár, fekete gólya-titkot.
Abból egy-egy darabkát elejteget itt-ott.
Ki figyel arra, láthatja, mint élnek a szabadok,
Csendjük s az erdő félhomálya minden láncot elszabott.
Nemes gólya, mondd el nekem, hogy lehetsz te meghúzódva büszke,
Ha a világ a rátartiság cicomás zászlóját kitűzte?
De elviheti a zászlóját az ördög, ha még soká látlak.
Ha szárnycsapásod okozza kezdődő szelét a szabadságnak.
Talán még a sasoknál is nemesebb e szelleme a fáknak,
Mely meglehet, éjfekete bár, de mégsem foltja a világnak.
0 Megjegyzések