Az asztal sarkán,büszkén feszített
a tekintélyes, pöttyös,
porcelán bögre.
hatalmát
a kisebbekre ugyancsak
vetítette.
Minden nap egy - egy emlékét
mesélni kezdte.
Mit is tudjátok ti,
csitri kávéscsészék,
mik és hogyan is történtek
Zoli papó idejében, itt !
Láttam, amint gázforralta vízben
áztatta, pátyolgatta
gyógynövényeit,
S reggelente már alig vártam
a körömvirág aranyló színét,
cickafarkfű kesernyés illatát,
a csalán jellegzetes ízét.
Minden nap éreztem,
kis öregem megfáradt,
gyöngéd ujjainak,
kellemes ölelését.
Oly boldogan fogadtam,
lassú,apró kortyolgatásait,
remegő ajkának,
haloványan lehelő
csókjait.
Csodálatos szép idők!
sajnos,
már elmúltak.
Hosszan,szomorúan
sóhajtva,
a kevély bögre a kőre
pottyant.
Pöttyeire törve, még ott is,
emlékeit büszkén
tovább mesélte.
Bár kicsordult könnye,
de nem magát sajnálva,
az emlékeit, és Zoli papót
könnyezte
0 Megjegyzések