felnézel az égre és éppen a hold
bámul vissza rád mosolyogsz
tudod, hogy a hold csak másodhegedűs
a naphoz képest hisz kísérőnk
csak a sárga csillag fényét tükrözi vissza
ő a tükör tükre ha belenézel
látod önmaga hasonmását
s tudod azt is hogy a holdfény
csupa sápadtság űrhideg-magány
de a holdfény még több millió
év múlva is az eget fogja hasítani
míg te már régen nem leszel
még a csontjaid is elporladnak
és így rájössz, hogy tulajdonképpen
nem is a holdfény a magányos
hanem te és ez megijeszt
és arra is rádöbbensz hogy
hozzád képest a holdfény örökkévaló
míg te csak egy húsdarab vagy
0 Megjegyzések