Azt gondoltam, hogy az élet
Olyan, mint a kaviár.
De tapasztalom, nagy játékos,
Aki folyton variál.
Azt gondoltam, a kerítés
Kolbásszal van kirakva.
Látom már, hogy nem is így van,
Aggódhatok miatta.
Egyszer nekem egy ősz ember
A vonaton azt mondta,
Fogadjam el, ez az élet,
Nem növök már nagyobbra.
De azt gondolom, az ember dolga
A folyamatos küzdelem,
Lépésenként javítani
A jelenlegi helyzeten.
S ha életed jobbá válik,
Feljebb lépsz majd a fokon,
Akkor tudsz majd segíteni
Igazából másokon.
0 Megjegyzések