Vagyok a tömeg,
a nép hangja,
büszkesége, és haragja.
Áldj meg, Uram!
Áldj meg engem!
Kishitűen is
szabadnak születtem,
s nem hagyom magam!
Összefogás kell és béke,
hogy szent földünk
ringó búzamezejére
arany áldás érhessen
talán már jövőre.
Ám, ha egymással szembe,
s nem egy irányba tartunk,
oda lesz minden hatalmunk
s csak utópista jövőkép marad
a pillanat ereje.
Emiatt emelem feléd arcom, Uram!
Nézz rám! Gyarló vagyok,
de tiszta szívvel emelek szót,
hol jogot tipornak,
s tudd, nem hallgathatok!
Hol szavak csikordulnak,
ha egymáson csorbát tesznek
a józan ésszel ellenkeznek,
hozzád fohászkodok.
Áldj meg minket!
Áldj meg, Uram!
Ma mindennek nagyobb súlya van.
Nagyobb tétje van a jónak,
mint gondoltad,
s gondoltam.
Isten a hibáinkkal együtt fogadott el minket; megbocsájtott a teremtményeinek. Minket is a képmására teremtett, tehát bennünk él a megbocsájtás szelleme, csak most palackba zárták. Árpád-népe nem jöhetett hiába a Kárpát-medencébe; s nem lehet, hogy hiábavaló minden igyekezetünk az egységre.
0 Megjegyzések