Ágota László - Felemás föld

Fordul a föld,
az éjt hozza
a nappal után.
Küzd az ember,
szenvedve éli át
a mindennapokat.
Fényre vágyik,
mely szebbé teszi
a napjait,
de nincs irgalom,
éhség és nyomor,
magány és ínség
hozza meg az alkonyt.
A másoknak fénylő napot
követi a sötétség.
Üres gyomorral,
szorongó testtel
álmodik a boldogságról,
a királyi lakomáról,
a kiegyenlített számlákról.
Könny csordul a
szeme sarkán.
Fájdalmas sóhaj száll
a messzeségbe.
Alszik, teste megpihen,
feledve a feledhetetlen,
kegyetlen, reménytelen létet.