Maretics Erika: Hiába...

Visszatértem,

rég halott vagyok...

ajkad hangtalan gagyog.

Éj fekete

gyászruhát vettél,

azt hiszed,

feltámadok.

Viasz kezemmel

simogatlak,

hókristály hajam

érint téged.

Megtört szemed

élni láthat,

nem tüzel fel

melegséged.

A síri világ hívogat,

mennem kell.

Nem engedsz,

szád némán sikolt.

Visszahúzol egyre

szerelmeddel.

Aludj csak,

hiába minden,

kedvesed holt.