Liebe Attila: Balga angyalok

Én csak mosolygok rajtatok:

Őrült, romlásba rohanó, balga angyalok.

Nem fennhéjázó gőg szüli bennem a gondolatot,

Sem a mozdulatlanságba meredt szó, melynek rabja vagyok,

Csak a szánalom, ha látom mohóságba torzult arcotok,

Őrült, romlásba rohanó, balga angyalok:

Én csak mosolygok rajtatok.

Az égig úgy sem ér mindent tudó s magyarázó hangotok,

jöhetnek még vérben s mocsokban fürdő századok,

lehetünk több vagy kevesebb annál mi ma vagyunk,

számtalan keserűségtől keseredhet meg hadunk,

Őrült, romlásba rohanó, balga angyalok:

Én csak mosolygok rajtatok.

Keseredhet szánkban az oly édesnek hitt méz,

Elromolhat a mindenség - az egész,

Ordíthatjátok, hogy nincs Isten - mert elhagyott,

Őrült, romlásba rohanó, balga angyalok:

Én csak mosolygok rajtatok.

Mosolygok az igazak Hitével,

Mosolygok az ártatlanok kegyelmével,

Mosolygok a meghurcoltak keservével,

Mosolygok a lenézettek elnézésével,

Mosolygok a kisemmizettek mindenségével,

Mosolygok a meg nem szántak szánalmával,

Mosolygok az elfeledettek bánatával,

Mosolygok az arc nélküliek álarcával,

És mosolygok Isten Áldásával!

Mosolygok.... mert még maradt mosolyom,

Ti csak higgyetek pénzben, erőben s hatalomban,

Fürödjetek a magatoknak csinált káoszban,

Az ármány átokként zuhan majd vissza rátok,

Ha rátok nézek, csak árnyékokat látok,

S én itt lenn a porban - köszönöm, jól vagyok,

Őrült, romlásba rohanó, balga angyalok:

Én csak mosolygok rajtatok...