 |
|
Mednyánszky László: Nyírfák
|
Létem ha végleg
lemerült
ki imád
tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres
ágra?
Ki feszül föl a
szivárványra?
Lágy hantú mezővé a
szikla-
csípőket ki öleli
sírva?
Ki becéz falban
megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek
kicsoda állít
káromkodásból
katedrálist?
Létem ha végleg
lemerült,
ki rettenti a
keselyűt!
S ki viszi át fogában
tartva
a Szerelmet a túlsó
partra!
(1957)
