Lelkem útjain vándorolok,
Akár a kósza, eltévedt szelek.
Bensőm zegzugos várában csatangolok,
Keresek, kutatok, de nem lelek.
S néha, mint esőcsepp a szürke égboltból,
Csöppen egy kép, egy látomás
És ebből a szellemi légyottból
Születik egy újabb álmodás.
0 Megjegyzések