A test megszűnt, a lélek sír remegve:
„Mi atyánk ki vagy a Mennyekben”.
Alázattal kérlek, fogadd el az imádságot,
Hogy „jöjjön el a Te országod”.
Bizakodva állok előtted,
Hisz „megbocsájtod vétkeinket”.
Magamhoz véve a szentségeket,
Kiáltom: „szenteltessék meg a Te neved”.
Általad s benned éltem, tudva a parancsot,
„legyen meg a te akaratod”.
Alázattal, szentségekkel kérlek,
Minthogy „mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
Úgy morzsoltam napjaim a hitnek,
Ahogy Te adod „mindennapi kenyerünket”
Te igéd létige az életben örökkön
„ahogy a Mennyben, úgy a Földön”.
Én már a Te jobbodon vagyok,
Ott mormolom a Miatyánkot.
A Földön jobblétre szenderültem
Ott már boldog vagyok: Veled a Mennyben.
Nincs kín és fájdalom,
Átölel a mennyei hatalom.
Egykoron vártam, most ott vagyok jobbodon.
atyám szíveden pihenek: Jézuson!
1 Megjegyzések