Telnek múlnak a hetek s hónapok,
Vannak benne jó és rossz napok,
Magával sodort a rohanó élet,
Míg a megunt hétköznapokat éled.
Csak végzed a dolgod és már észre sem veszed,
Hogy ami egykor fontos volt,azt tönkre teszed.
Hiába hunyod le a szemed,változni akarsz,
De nem megy,mert túl sokat agyalsz.
Keresed a hibát,de csak pazarlod az időt,
Hisz a megoldás ott volt végig,a szemed előtt:
Háttérbe került a család,rá nem figyeltem,
Istenem majdnem,majdnem elveszítettem.
Lehet későn,de már felnyílt a szemem,
Most tudom igazán,hogy mit kell tennem.
Hagynom kell,hogy folyjon az a víz,
És a többit eldönti a szív...
Parancsolni az érzésnek tudom nem lehet,
Ez ellen az ember semmit sem tehet.
Csalóka szerelem s csak idővel fog elmúlni,
Én várni fogok rád és nem pedig elfutni!
Köszönöm neked az eltelt szép napokat,
Soha,míg élek nem felejtem el azokat.
Nem ígérek és nem is ígérhetek semmit neked,
De hiszem azt,hogy megtalálod mellettem a helyed.
Hiú ábrándokba nem kergetem magam,
Az elmúlt napokban önmagamat adtam.
Ilyen maradok,semmi sem fog elveszni,
Idővel szeretném szívedet végleg elnyerni...
0 Megjegyzések