Mint a délceg hargitai fenyő,
Úgy állunk rendületlenül,
Nem fog rajtunk sem szélvész sem eső,
Az áldott napfény ránk vetül,
Amíg élünk szívós gyökerekkel,
A rögben megkapaszkodunk,
Bizakodva és töretlen hittel,
Őseink földjén maradunk,
Itt születtünk fenyves erdők alatt,
Kárpátok ölelésében,
Hargitai fenyő sosem hajthat,
Gyökeret idegen földben.
0 Megjegyzések