Egyedül vagyok, a lábamat koptatom,
A sivatagban forróság van, melegem
van nagyon.
Égeti a hátamat a nap perzselő sugara,
A zsebembe egy kulacs van bújtatva.
Az étkemet már réges- rég megettem,
Már az izét is teljesen el is feledtem.
Néhány csepp víz az itt életet menthet,
Ezért vigyen mindenki magával ennyi terhet.
A kitartásom legyőzi a szárazság nagy erejét,
Látni vélem a távolba egy apró állat sziluettjét.
Fáradok nagyon, szomjamat oltom néha-néha,
Remélem, odaérek, ahova készülök még ma.
0 Megjegyzések