Jaj úgy búsít ez a novemberi táj,
Meg az, mi szívemnek oly nagyon fáj,
Azon merengni mi már nincs,
Jaj úgy hiányzik egy szőke tincs,
Egy furcsa lejtésű. És miért?
Meghalni kéne most valakiért.
Törik a fény, ezerfelé hullanak a levelek
És én még mindig téged kereslek
A világosban, a sötétben, a homályban,
A tegnapban, a holnapban, a mában,
Néha így néha így versel
Néha mosollyal, máskor lehajtott fejjel
Úgy hiányzik lépted, arcod nevetésed minden,
Oly szomorú így rádöbbenni, hogy semmim nincsen
Jaj én nem merem nézni ahogy hull az ezer levél,
Jaj én úgy félek, hogy ott hull az enyém
kb. egy órája · Tetszik · · Felirat
0 Megjegyzések