Szalkainé Nagy Xénia: Az emlékek színpadán

Bármikor is gondolok a múltra,
Érzéseim irántad,fellobbannak újra.
Még mindig remegő kézzel olvasom a leveled,
És gondolatban átírom a múltad,s jelened.
 

A távolból is hallom még a hangodat,
Ugyanúgy,mint vágyaink hajnalán,
Regénybe illő szerelmünket talán még játsszák
Az emlékek színpadán.
 

Az emlékek színpadáról száll feléd a dalom,
Ugye te is hallod néha ,édes angyalom?
Bár a hangom olykor megremeg,
Fibrillál a szívem is,neked énekelek
Tiszta szívből,vágyva utánad még ma is.