Koczeth László Tövis: Magamnak

kinyitottam

a hajnalt

- valami

képeskönyv

terült el

szememben

szilvaszirommal

tekergett

a szellő

homályos dombok

távoli

kontúrján

fénybe lábadt

az arcom

- őrt áll

a csillogás

sötét álmaim

ruháját

egy felhőre aggatom

- ő sírja tovább

ártatlan

tőlem ez a nap

kopogok

az ég kapuján

megkeresni

elveszett

elrejtett

megcsalatott

- férfi-önmagam