dombok mögül
száll a bús ének
Echo zengi
fájdalmas dallamát
fülembe nem ér el
- homályban
elillan
szerelmes szava
bolyongok
magányom erdejében
bokraim elhajtva
megcsillan a tó
holdsugár remeg
hold lányának
fényes mosolya
rezzen
s szalad szét
millió darabra
hogy összeállhasson
újra
bennem a kép
álom ez talán
ígéretek
csalárd visszfénye
lidérc
mit
a vágy örömmel
befogad
álmaim megírtam
boldogan
Nox csillagleple alatt
mit Héliosz napszekere
oly
durván széttiport
magam
vagyok csak
amit látok
a
szépvagy tükörben
- fölé hajolva
szétperegnek
felfűzött
gyöngyeim - könnyeim
kedvesem
bocsásd
meg
eltitkolt bűneim
0 Megjegyzések