Kocsis Gabriella: Halkan jöttél...

Halkan jöttél szinte észrevétlen lépted,
lassú illatát hoztad magaddal az éjnek.
Hálót fontál körém bőröd parazsából,
terítetted mellém lepedőm bársonyából.

Sima tenyered halk érintésébe zárva,
pihentél testem minden kis zugába.
Ölelésed selymébe hullt minden álmom,  

mit hajnal pírja vitt el lassan orcámról.
 

Húztad percét minden indulásnak,
érkezésbe fulladt zavart némaságnak.
Reggelbe hívott apró rezdülések,
maradtak velem nappalok kertjében.