Radnai István: Hiány

könnyű árulások hazugság hamis könnyek
kandi szerelmek ijedős virágok könnyebb
elterelt üres szó fölös beszéd kábít
beszédes hallgatásod szinte világít

ahogy a villámot követi dörren késve
a sürge fény után lassúdad hazugság
tudom már értem miért unják
várnod kell két percet a feledésre

avar csörren rigó kapar öled szűk torka
mintha völgy nyílna vágyhegyben sorsa
megpecsételve mint vénusz légycsapó
nyálas virága sohasem hervadó

nincs őszinte kérdés amelytől szíved túlhevül
színjátszó gyerek-szemében megmerülsz
szunnyadó  cigarettaként az önvád felparázslik

versed lábatlan ha egy sor hiányzik