Radnai István: Bölcs-Ő-Dal felnőtteknek

mintha bölcsőt ringatna az este
rendetlen ablakomon pillog
a renitens hold s udvarol sok csillag
elsápad a párán rést keresve

szemhéjamra felhőt hord a halk szél
elsuhan a hárs felől egy illat
szárnyán és ringat ringat
mint kisded száján csepp nyál kezét

magára vonja ízekről álmodik nem beszél
arcomat párna-testedbe fúrom
combok ágközére szúrom

s a gondolat is ott matat remél
a mindenségre nyíló édes-heves ajkak
ahol a derűmet  kalodába csaltad