Radnai István: Életed a vízpart

a tisza közt ahol csendet ölel a holtág
a nád előtt meghajlanak a fűzfák
a csizmás lábuk térdig vízben áll

ágak hajolnak rá a gyermek vízre
melyben alszik s nyáladzik a mélység
s nagyot nyel ínyén a sulyom íze
a parton toporog kivár a szegénység

háta mögött keskeny földjén
már megrakta a szénaboglyát
s túl csacsog locsog még él
a madaras folyón a sodrás