Radnai István: Charles szellemed megidézve

"Hívd: és a múlt ködén csókunk szépsége túlnő"
Baudelaire: A balkon
(Tóth Árpád fordítása)

ha megtagadná ki adott ó pajkos istenek
apollón vénusz vagy diána
a bágyadt éjben ébresztő sereg
ha nem epednék mind-hiába

nem epedek csak fáj szívemben
minden ideg ágyékomig sajog
hogy élhetnék abban a bús hiszemben
hogy nélküled csak tört egész vagyok

s törtet törttel míg élek összeadva
kiszámolom a kéjedet a lepedőm
s öled táguló tavában közös nevezőn

szerelmek minden nyíló rózsa-ajka
szirmot bont s elérve mélyen a bibét
ne engedd hogy pirkadó hajnal

fénye pókhálóként tépje szét hitét