Radnai István: Bohókás kegyetlen felnőtt-lét

mindig háttal az életnek mint a vonaton
kerékcsattogás a szerelem monoton
vagyis a hiány mint sínek közt a hézag
elsiet mégis marad a deres évszak

nyarat idéznék s a vágy fürge szellemét
csodálkozva kérdezem ha nem miért
meglelem-e a víg ölét s benne mint
pettyes labda amit fellegre dobtam odakint

játszadozom s képzelem a gyermeklétet
amikor a fantázia nyirkos reggelre éled
a semmi párnáját szorongva ölelem

csak szél veri az ablakot itt kóborol vigyázz
esőt könnyez a május nyiss ernyőt hogy meg ne ázz
hegyes könyökével lelök ágyáról a szerelem