Forró talpával érinti fagyos földünk
Arcát eltakarja, szemét nem mutatja
Reményüket vesztett embereket örök álomba ringatja.
Lecsókolja szemüket, övükét se lássák
Ne legyen, mi fájjon, ne tépjék benne a múlt szárnyát
Csak árnyékukat kémlelhetik ezentúl a falon
Nem lesz semmi jó élők számára ezen a világon.
Szó elszáll, írás megmarad
A beszéd halkul, örök álom ringat
Hát mögött a hang közeledik vészesen
Nem kímélve az áldozatot egy percre sem.
Meggyújtott gyertya ég valahol a távolban
Várja vissza gazdáját, akárcsak az álmomban
Hittem, hogy jönni fog, van még remény
De lelkének harangját nem hallom, elé ment a fény.
Hátat fordítottál nekem, szerettelek nagyon
Szeretlek most is, de ezt már nem akarom
Kinek szemét nem látom, Ő néz egyenesen szemembe
Szemedet reméltem, hátadat kaptam helyette.
0 Megjegyzések