Ismerek egy lányt, kiben soha nem csalódtam,
Ismerem, mert régen mellettem van.
S ő boldoggá tette az életem,
Igen, jól hallod: te vagy az!!! Megjegyzem csendesen.
Te vagy az, akire az ember mindig számíthat,
Igazi társ, jó barát, egy igazi szerető ember vagy.
Vad világban te mindig ember maradsz,
Segítesz azokon, kikre az állatias harag lecsap.
Nem nézed a különbséget, csak segítesz, ha baj van,
S panasznak jelét soha nem látom rajtad.
Mert téged a jó szándék és a szeretet vezérel,
Sajnos sok embernél nem ez a vezérelv.
Indiánok földjéről sokszor álmodoztál,
Elnyomottaknak szabadságot nyújtanál,
S ezért sokan támadnak téged úton-útfélen,
De tudd meg, amíg engem látsz, ne állj meg!
Nincs mitől félned.
Lobogó szőke hajad felkapja a szél,
Csodás mosolyodtól a sötétben is feltörik a fény.
Gyönyörű szemedben csak a szépséget látom,
Kicsiny kezedet, ha nyújtod, örömmel várom.
Mikor megismertelek, csodálatos voltál:
Vidámságoddal, humoroddal rögtön megfogtál.
Nem ismertél lehetetlent, megcsináltad, amit akartál,
S hozzáállásod, barátaid is örömmel fogadták.
Angyalként élsz a földön, emberbőrbe bújva,
Életed a gyógyítás, hogy lelkeket adj vissza.
Fáradságoddal életet adsz vissza,
S én ezért kérem, hogy maradj mindig ilyen tiszta!
Ismerem, mert régen mellettem van.
S ő boldoggá tette az életem,
Igen, jól hallod: te vagy az!!! Megjegyzem csendesen.
Te vagy az, akire az ember mindig számíthat,
Igazi társ, jó barát, egy igazi szerető ember vagy.
Vad világban te mindig ember maradsz,
Segítesz azokon, kikre az állatias harag lecsap.
Nem nézed a különbséget, csak segítesz, ha baj van,
S panasznak jelét soha nem látom rajtad.
Mert téged a jó szándék és a szeretet vezérel,
Sajnos sok embernél nem ez a vezérelv.
Indiánok földjéről sokszor álmodoztál,
Elnyomottaknak szabadságot nyújtanál,
S ezért sokan támadnak téged úton-útfélen,
De tudd meg, amíg engem látsz, ne állj meg!
Nincs mitől félned.
Lobogó szőke hajad felkapja a szél,
Csodás mosolyodtól a sötétben is feltörik a fény.
Gyönyörű szemedben csak a szépséget látom,
Kicsiny kezedet, ha nyújtod, örömmel várom.
Mikor megismertelek, csodálatos voltál:
Vidámságoddal, humoroddal rögtön megfogtál.
Nem ismertél lehetetlent, megcsináltad, amit akartál,
S hozzáállásod, barátaid is örömmel fogadták.
Angyalként élsz a földön, emberbőrbe bújva,
Életed a gyógyítás, hogy lelkeket adj vissza.
Fáradságoddal életet adsz vissza,
S én ezért kérem, hogy maradj mindig ilyen tiszta!
0 Megjegyzések