Nem mindig nyomja csókját pillámra bánat,
és nem mindig sóhaj jut fázó magányban,
néha pillangókert kerül a szívembe;
olyankor rügyezik tündérmese benne.
Pitvarban elülnek szomorú visszhangok,
a lelkem tavában nem úsznak halrajok,
s lehetne valami vadonban elveszni,
én mégis csupán az egyetlent szeretni
kívánom: ne féljek belül, önmagamban,
Istent megtalálnom.
és nem mindig sóhaj jut fázó magányban,
néha pillangókert kerül a szívembe;
olyankor rügyezik tündérmese benne.
Pitvarban elülnek szomorú visszhangok,
a lelkem tavában nem úsznak halrajok,
s lehetne valami vadonban elveszni,
én mégis csupán az egyetlent szeretni
kívánom: ne féljek belül, önmagamban,
Istent megtalálnom.
0 Megjegyzések