Lelkes Miklós - Válság (Németh Dezsőnek)

Gondolj arra: mikor Kirakat zengett
Bécsben, Párizsban, Londonban, s merengett
önhitt polgár a díszfás sétatéren,
s New Yorkban, felhőkarcolók tövében,
akkor azt hitted még, hogy rendben minden.
A régi Kór ott volt már, kitekintsen
a Társadalom testéből, és várta:
kiket feszíthet majd a keresztfára.
Muzsikás szalag szállt még, zászló lengett,
s a szónok-maszlag nagy tapsot teremtett,
de közben Mammon óriási szája
tágabbra nyílt, és gyorsabban zabálta,
mit addig is, de már más méretekben,
s kegyetlenként is még kegyetlenebben,
emberek húsát, csontját, vágyát, álmát
(e veszélyt csak vörös eszmék találták
ki másoknak, - s nincs benne igaz, semmi?
Múltbeli rossz szokott jelenné lenni!).

Bárhogy taszít, elérsz az ostobákig,
kiket igazság útja el nem csábít:
ámuldoznak a vezér köntösétől,
mely áldást könnyen kap egy hamis égtől,
s jön érdek-szolgák ferde szavú papja,
pulpitusról papol, és pátyolgatja
bűnös barátját, s átkot kiált másik
bűnösre - saját szennyre nem világít...

E válság csupán válságban a Válság,
s ez független attól: hányan kiáltják
a mást arról, mi nem más, s milyen hangon.
Hajlongó világ, az istened: Mammon!

Mammon fal itt. Fogai közé szerzett
mindent: a gyűlöletet, a szerelmet,
bankot, templomot, árulót és árut,
magába töm eszest éppúgy, mint bárgyút,
eszméje ravasz, nyomorító eszme...
Szabadság ez? Az ördög is nevetne
ily csacskaságon (bár, lehet, magában,
Bálvány Úrral globális cinkosságban).

Országocska, e válságos Világban!
Megdőlő tested már előre láttam.
Emlékszel még? A Nagy Kirakat fénylett -
s a sok hangyácska nekivágott Bécsnek,
tárgyakat kézbe fogni és imádni:
- Ez pompás gép, hazavisszük, királyi! -
hangzott gyakran. S a Szabadság nevében,
kik markoltak otthon, mindenre készen,
és segítettek becstelen világnak
megkapni mindent: épületet, gyárat,
földet, erdőt, szélben suhanó rétet?
Múltad értenéd? Jelened sem érted!

Ártó eszméktől válságod még rosszabb,
Országocska! Nincs erkölcs ott, hol lophat
az egyik, sőt, pózolhat glóriásan,
neki címzetten bármily jogos vád van,
s más tolvajokkal cirkuszos mutatvány
sejteti: - Népség, nézd csak, ez ám hitvány!
Hatalom ígér sunyin: - Jön az Éden!
Jön is, de csak rókalyukas beszédben.
Mammon-idő hoz még itt sok vért, könnyet,
míg hazudoznak történelemkönyvek,
s szégyen-múltat dicsőít utcatábla -
s újjáépül Júdások Királysága!

Ha hívő lennék: imádkoznék érte -
Isten, e kis országot térítsd észre!
Ha naiv lennék, akkor azt is hinném:
a nép lelke istenszikrás teremtmény.
Hát, ha az is... de Anyag teremtette,
s így eszmélése ki tudja, mily messze!

Minden igaz vers egy szerény ajándék.
Nem szerzőjétől (ha szép is a szándék).
Rejtélyes belső erő fényparancsa
villant vers-tükröt hol erre, hol arra.
Ily tükör nem kell most még, csak kevésnek,

mégis mutasd igazad, tükör-lélek!