Fagyott a hús, mellkasomban
jéggé dermedt a dobogás.
Érzelmi jégmező, csendes pusztaság.
Valahol dereng egy pisla láng,
de olyan távol van még...
Délibáb.
A hóvihar vadul tépi arcomat,
szemem téged keres:
Merre vagy?
De csak jégvirág az, amit
kezem megérint:
szépséges káprázat.
A hideg kővé dermeszti
minden csontomat,
forrón lüktető ereim folyama
lassan megáll,
szívem kemény páncél,
érzelmi fagyhalál.
Fekszem és sóvárgó szemmel,
égre tekintve nézem,
megannyi fénylő pont
szemem sötétjében.
Bika, Bak, Skorpió...
Ó, mondd, tudnom kell,
hogy sok csillag között
melyik lesz Nap,
amelyik rám ragyog újra,
felmelegít és
csendben átölel?!
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések