Táncolj által a végtelen penge élén!
Mily széles! Elférünk rajta mindannyian.
A szakadékban, körül néha jég rian,
mikor indulat tolul az elme mélyén.
A bódult ritmusra kapkodó léptek
logikáját sérti szavaim ereje.
Messzire repül haragom gerelye,
lényegébe fúródik bele a létnek.
Mozgó célpontba ver éket a gondolat,
összezagyválja az önfeledt táncokat,
és a talpba máris belemar az acél.
Ha eldobom a vezető fonalat,
hogyan találom végre meg magamat?
Közeledik, s egyre távolodik a cél.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések