Ott térdel a vadász, ki űzött.
Zsákmányát csaknem eléri tőre,
Megigézett pillanatok felett lebeg az idő őre.
Bármivé válhatok általad,
Túl sok a bűn, mely mar.
Ott fekszem alattad,
Átölel egy erős kar.
Majd éles roppanással reccsen a nyak,
Könnyed édes méze, csendes vagy.
Jég szemeid rianása fut át az időn,
Tested fáradt nyomot hagy a lepedőn.
Karmazsin csobogással lüktet a vérem,
Zokogni kezdesz, tiéd már a prémem.
Üvöltesz hát borzalmasat,
Belém döföd a rozsdás vasat.
Hangod elhallik, sebeid mélyülnek,
Vér patakzik, szemeid szürkülnek.
Az űzött most meghal,
Vadászával eggyé válik a hajnal...
0 Megjegyzések