Ágota László - Elgondolkodom

Néha,
ha elgondolkodom,
felvillan előttem a világ.
Felvonulnak a
fájdalomtól eltorzult arcú emberek,
a csillogó szemű,
éhségtől bágyadt gyermekek.
Megállnak, rám néznek
az élet keserveitől
meggyötört asszonyok.
Félelem nyomja
vállukat,
félelem, a testet, lelket
megnyomorító,
a nevetést, a mosolyt
az arcokról letörlő,
kegyetlen hazától.
Szorongva, félőn,
gyengéden, remegő kézzel
megfogják szeretett,
szorongó gyermekük kezét.
Közben hinni akarják,
hogy a bűnökkel terhes élet
papírra írt és elkövetett bűnei sorát,
mely a testet és a lelket megnyomorította,
megváltozik,
fényt és megélhetést hoz,
megvilágosodik,
kisüt a nap,
csillagos lesz az égbolt,
elsöpri a felhőket,
mosolyt és nevetést hoz.
Boldoggá teszi az embereket.