Bodnár László: Festett éji kép

Ha majd szememre éjnek csöndje hull,

álomkabátot ölt tán az azúr.

Csillagruhája fénylőn tündököl,

fodros felhők közt lágyan elterül.

Mint bájos, kedves, ifjú lenge lány,

benyitva hozzám hajnal ajtaján,

harmat kezével csitít, andalít,

ajkam tükrén otthagyva csókjait.

Így ér véget-e boldog nyári est,

vágyat szívemre éjfél tolla fest. 

Merengve nézem én a holdaranyt,

miként ragyogja át a pillanat.