A kabát a széken,
pihen, mint régen
Gyűrött ingujja lelóg a földre,
De mégis elegánsan tartja magát.
Régóta ott hever
kényelemben, magabiztosan,
egyre fakóbban a létben.
Hogy mit keres ott, kérdés nincsen,
csak a válasz mely felejtőbb,
mint a lét kérdése.
Fogják-e hordani még,
ha ott felejtik a széken.
Az illata a régi,
azt a szép korszakot idézi.
Anyaga elnyűtt kissé,
kopott és dohos.
Áthatotta a padlás illata.
Látványa vonzó, s történeteket mesél.
Hogy miken mehet keresztül,
s mit remélhet még.
Néha fenséges palástnak képzeli magát,
s hiszi, hogy hordhatja az egész világ.
Viseljük bőrünket, ha nem is csupaszon,
nehogy az élet elhordhasson.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
1 Megjegyzések
A végén nagyon jó amit írsz, nekem tetszik ez a meglátás :)