Kinézek az ablakon s látom a csillagos eget.
Az utca csendes, nem bandukolnak már az emberek.
A sötétben csak egy lámpa világít éberen
S különös gondolatok játszódnak le bennem:
Elmerengek az élet értelméről,
A szerelem lényegéről,
A Világ végéről
És a jövendőről.
Magányában az ember játszik a sok gondolattal
S néha úttalan utakon jár fájdalommal.
Lelkünkben két véglet van: az öröm és fájdalom.
Életünkben a végletek: a szerelem és a halál,
Ami ránk köszönthet:
Nappal vagy éjszakán,
Jöhet hirtelen,
Vagy várva várt órán.
Én csak arra vágyom, hogy hirtelen jöjjön el a halál,
Hogy ne készíthessem fel rá drága, jó anyám.
Nem kérem, hogy megsírasson, csak temessen el csendesen,
A keresztfámon négy sor jelezze végső lakhelyem:
Itt nyugszik egy lány,
Ki vágyott a halálra,
Egy szál vörös rózsa,
Lesz utolsó társa.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések