Tengernyi könnycseppem érted hullott,
S az idő egyre csak múlott.
Szívem fájdalmához nem fért semmi,
De muszáj voltam tűrni.
Úgy éreztem,
Lelkem lassan el hagyja testem,
Nem is hittem,hogy így fájhat a szerelem.
Oly sok át virrasztott éjszaka,
Csak hangzott folyton a fájdalom szava.
Szívem emlékedtől vadul vert,
S kezem szám remegett.
Bár szótlan szenvedtem,
Lelkem üvöltött,
Rá kellett jönnöm,
Szívem hiába is küzdött.
Szemem becsuktam s mindent hagytam,
Most először fel adtam.
S hiába fájt,szenvedtem,és sírtam,
Tudom fogok még érted könnyeket hullatni,
Mert Te vagy az egyetlen,
Kit igazán tudok szeretni!
0 Megjegyzések