Milyen szép volt akkor az ősz. Napsugár ült a kerti padon,
láttam mint oson az árva levél egy kósza légtutajon.
Sétáltunk a csendes elmúlásban, köröttünk aranylott az ősz,
láttam a szemed csillogó fogságban, mint követi a lankadó időt.
Szerettem azt az őszt. Szerettem a pihegő Napot,
csodáltam az egyre messzibe tűnőt, a sok-sok tegnapot.
Így álltunk akkor ketten az őszben. Egy régi lány, egy régi én,
most, kezed keresem azon tűnődve, mért lesz az őszből még is költemény.
0 Megjegyzések